Szent István (születési nevén Vajk, 975–1038) az utolsó magyar fejedelem és az első magyar király, Magyarország fővédőszentje. Géza fejedelem és Sarolt fia, a keresztény magyar állam megteremtője, a magyar történelem egyik kiemelkedő alakja.
Vajkot 985 és 989 között keresztelték meg. Géza, hogy a kereszténység felvételét és ezzel kapcsolatban a nyugati orientációt biztosítsa, kizárta a trónöröklésből versenytársát, Koppányt, és fiát, Istvánt jelölte utódjává. A Prágából érkezett Adalbert bérmálta meg a fejedelmi ifjút, ő közvetítette 995-ben az István és Liudolf Gizella, II. Henrik bajor herceg leánya között 995-ben létrejött házasságot is. István egyik fő munkatársa, a 993-ban Prágából érkezett Asztrik szerzetes II. Szilveszter pápához fordult István jogainak megerősítéséért. Asztrik kieszközölte a pápától Istvánnak a koronát, az előtte hordozott keresztet és azt az apostoli kiváltságot, hogy püspökségeket alapíthasson, és egyházi főméltóságokat nevezhessen ki. 1001. január 1-én (a Julián naptár szerint 1000 karácsonyán) történt megkoronázása által „Isten kegyelméből” Magyarország királya lett. Istvánnak véres csatákat kellett még vívnia az ellene fölkelt törzsfőkkel. Állama 1028-tól az egész Kárpát-medencére kiterjedt, államformájában a 20. századig nem történt változás. Az ezeréves magyar törvénytár az általa alkotott törvényekkel kezdődik.
Szent István király egyházszervezőként is történelmi jelentőségű, így ő és utódai viselhették az apostoli király címet. Elrendelte a vasárnap megszentelését és minden tíz falu számára templom építését. Folytatta és befejezte a pannonhalmi bencés apátság építését. Fölépíttette az esztergomi székesegyházat, a székesfehérvári koronázó bazilikát és az óbudai Szent Péter és Pál-templomot. Bencés szerzetes papokat hívott Magyarországra, kolostorokat létesített, melyeken belül megindult a latin írásbeliség, iskolák működtek, és azok váltak a művelődés szellemi központjaivá. Esztergomban, majd Kalocsán is érsekséget alapított, így a magyar Egyház függetlenné válhatott a német Egyháztól. E mellett nyolc püspökséget is létrehozott.
Szent István a keresztény magyar szellemet külföldön is jelenvalóvá tette: a Szentföldre illetve Rómába igyekvő magyar zarándokok számára vendégházakat építtetett Konstantinápolyban, Jeruzsálemben, Ravennában és Rómában. Évszázadokkal később, 1776-ban, amikor VI. Piusz kezdeményezte a Szent Péter-bazilika átépítését, a templom bővítésének útjában álló zarándokházat lebontották. Az egykori ház emlékét ma tábla őrzi a Szent Péter-bazilika sekrestyéjének külső falán.
Szent István 1038. augusztus 15-én halt meg, Székesfehérváron temették el az általa építtetett bazilikában. Szent István halála előtt Mária oltalmába ajánlotta koronáját és országát. Felajánlása óta a Magyarok Nagyasszonyaként is tiszteljük a Szűzanyát. A külön ünnepet XIII. Leó pápa engedélyezte népünk számára.
Szent László király kezdeményezésére VII. Gergely pápa kanonizálta 1083-ban. Az ortodoxia 2000-ben nyilvánította szentté.
A Szent István Bazilikában őrzött, mumifikálódott jobb keze – a Szent Jobb – jelentős ereklye. Magyarországon 1771 óta minden év augusztus 20-a, szentté avatásának évfordulója nemzeti ünnep. Szent István király fiához, Imréhez írt Intelmei a mai kor emberének is irányt tud mutatni.
