A két világháború között élt, s már boldoggá avatták Boldog IV. Károlyt (1887-1922), aki Magyarország utolsó uralkodója volt, illetve Boldog Batthyány-Strattmann Lászlót (1870-1931), akit az emlékezet a szegények orvosaként tart számon. Bogner Mária Margit (1905-1933) vizitációs nővér és Kaszap István (1916 - 1935) jezsuita novícius esetében is elkezdődött a vonatkozó egyházi eljárás.
A II. világháború idején is sok katolikus pap, szerzetes, hívő adta életét a hitéért, embertársaiért. Kovács Kristóf ferences szerzetes (1914-1944) életáldozatával tett tanúságot hitéről és emberszeretetéről. Körösztös Krizosztom ferences szerzetes (1900-1944) Újvidék közelében halt vértanúhalált. Bódi Mária Magdolna (1921-1945) litéri vértanút a szovjet katonák lőtték le. Boldog Salkaházi Sára SSS (1899-1944), a Szociális Testvérek Társasága tagja, közel száz magyarországi zsidó megmentője a nyilas rémuralom idején halt vértanúhalát. Boldog Apor Vilmos (1892-1945) győri püspökre ittas szovjet katonák lőttek rá nagypénteken, amikor asszonyokat és lányokat mentett. Április 2-án, húsvéthétfőn halt meg. Hajnal Zénó ferences szerzetes (1900-1945) Gyékényes határában húsvétvasárnap halt mártírhalált.
A kommunista diktatúra vértanúi, hitvallói:
Boldog Romzsa Tódor (1911-1947) Munkács címzetes püspökét ellenálló tevékenysége miatt 1947-ben Nyikita Hruscsov kérésére Sztálin engedélyezte titkos likvidálását. A kommunista pribékek összeverték, végül a kórházban méreginjekcióval ölték meg.
Boldog Meszlényi Zoltán (1892-1951) vértanú püspök. 1950. június 29-én Esztergomban letartóztatták, majd Kistarcsán tartották fogva, mindenkitől szigorúan elkülönítve. 1951 márciusában halt mártírhalált.
Boldog Scheffler János (1887-1952) szatmári római katolikus megyés püspök, vértanú.
Boldog Bogdánffy Szilárd (1911-1953) erdélyi püspök, vértanú.
Boldog Sándor István SDB (1914-1953) szalézi szerzetes, vértanú. 1952. július 28-án a kommunisták letartóztatták, majd halálraítélték és 1953-ban kivégezték.
Boldog Brenner János (1931-1957) elsőfogadalmas ciszterci szerzetes, rábakethelyi káplán, az 1956-os forradalmat követő egyházüldözés vértanúja.
Kriszten Rafael (1899-1952) ferences szerzetes embertelen körülmények között a kommunisták börtönében halt meg.
Kiss Szaléz (1904-1946) ferences szerzetest rendtársai a gyónási titok vértanújaként tisztelik.
Károlyi Bernát ferences szerzetes (1892-1954) szintén a börtönben halt meg.
Lukács Pelbárt ferences szerzetest (1906-1948) tíz év kényszermunkára ítélték, a Szovjetunióba hurcolták. Betegségét nem kezelték megfelelően, ezért embertelen kínok között halt meg.
Mindszenty József (1892-1975) esztergomi érsek, bíboros. 1944-45 között a nyilasok börtönözték be. 1948-ban a kommunisták tartóztatták le, megkínozták majd életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. Az 1956-os forradalom alatt kiszabadult, a szovjet támadás miatt 1956 november 4-én az amerikai nagykövetségen kért menedéket. 1971-ben, VI. Pál pápának engedelmeskedve elhagyta Magyarországot.
Bálint Sándor (1904-1980) magyar néprajzkutató és művészettörténész, a kommunista időszakban mélységes, őszinte vallásos meggyőződése miatt szenvedett üldöztetést.
Márton Áron (1896-1980) az erdélyi Katolikus Egyház püspöke, címzetes érsek. 1949. június 21-én a kommunista hatóságok letartóztatták és életfogytig tartó kényszermunkára ítélték. Hat év múlva helyezték szabadlábra, smivel bérmálási körútjai hatalmas tömegeket mozgattak meg, ezért 1957–1967 között házi őrizetben tartották.