A Magyar Katolikus Egyház és kultúra kapcsolatának kezdete az államalapítás idejére nyúlik vissza. Szent István király édesapja, Géza fejedelem kezdte a szerzetesrendek alapítását Magyarországon, de az egyházi intézményrendszer kiépítése és megszilárdítása fiának, I. István királynak köszönhető. Első királyunk a nyugat-európai kereszténység mellett kötelezte el magát, uralkodásának szentesítéséhez a pápától kért koronát. Ezzel nemcsak hatalmát legitimálta a keresztény világban, hanem megteremtette a magyar kultúra alapjait.
Az uralkodása alatt tevékenykedő szerzetesrendeknek komoly szerepe volt a keresztény hit és vallás terjesztése mellett a nyugat-európai kulturális értékek meghonosításában. A latin nyelvű írásbeliség megteremtése, az oktatás és művelődés intézményeinek kiépítése a Katolikus Egyház képviselőinek feladata és küldetése volt. A szerzetesrendek kolostorai a kódexírás műhelyei voltak, könyvtáraik az írásos kultúra gyűjteményeinek adtak otthont. Az irodalmi kultúra megteremtésén kívül fontos szerepet játszottak a középkori építészet román és gótikus stílusának, valamint a gregorián énekek terjesztésében. A középkori Magyar Katolikus Egyház elindította a magyarságot a korszerű kulturális fejlődés útján, s ezzel bekapcsolta a társadalmat Európa katolikus közösségébe.
A középkorban az Egyháznak meghatározó szerepe volt a vallásos hit és kultúra értékeinek ápolásában. A reneszánsz idején a vallási mellett teret nyertek a világi értékek. Érdekessége a magyar helyzetnek, hogy a világi értékek nevében fellépő reneszánsz kultúra terjedése is a Katolikus Egyházhoz kötődik. A legjelentősebb magyar reneszánsz költő, Janus Pannonius pécsi püspök volt.
A reformáció idején visszaszorul a Katolikus Egyház befolyása a vallási és kulturális életben. Pázmány Péter a nagyszombati egyetem megalapításával komoly érdemeket szerzett a magyar oktatás és kultúra fejlesztésében. Prédikációi a magyar barokk irodalom fontos értékei közé tartoznak. Mint ahogy csaknem egy évszáddal őt követő, szintén jezsuita Faludi Ferenc rokokó költeményei, melyek a magyar versforma megújításához járultak hozzá.
A 18. században, a felvilágosodás korában háttérbe szorul a Katolikus Egyház kultúragyarapító szerepe. A korszak vallásellenes megnyilatkozásai visszaszorították az Egyház kulturális befolyását. Az oktatásban még megtartotta az irányítást, ugyanis ebben az időszakban az iskolák zöme egyházi vagy egyházi fenntartású volt. Ez a helyzet megmaradt a 20. század közepéig.
A 2. világháború után, a szocialista rendszerben a Magyar Katolikus Egyház még azt a kultúraközvetítő mozgásterét is elvesztette, amit az iskolákon keresztül tudott gyakorolni. Az oktatás a kommunista állam irányítása alá került, így a csekély számú egyházi iskolára hárult a keresztény hit és kultúra védelme.
A 20. század első felében az egyházi építészetben megjelennek a világi, modern művészet elemei. Fontos időszak ez a magyar katolikus irodalom szempontjából is. A Vigilia-kör megalakulásával a katolikus hit és Egyház képviseltette magát olyan szerzőkön keresztül, mint Sík Sándor és Rónay György.
A rendszerváltás után ismét megnyílt a lehetőség a Magyar Katolikus Egyház számára, hogy szabadon képviselje a katolikus vallás és kultúra értékeit az oktatásban és a művészetben. Az egyházi fenntartású iskolák, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a szerzetesrendek komoly szerepet vállalnak a katolicizmus értékeinek gondozásában és fejlesztésében.