Budapest 1873-ban jött létre Óbuda, Buda, valamint Pest egyesítésével. A kerületi polgári kör 1879-ben indítványozta, hogy Erzsébetről, a magyar királynéról nevezzék el a kerületet. Ferenc József jóváhagyása után, Budapest Főváros Közgyűlése 1882. január 25-én fogadta el a kezdeményezést, és azóta nevezik Erzsébetvárosnak a VII. kerületet. A mai tér az 1870-es évek elején még a Baromvásártér nevet viselte a helyi vásárhelyről. Ezekben az években felparcellázták a területet és oktatási, vallási és szociális céllal emeltek épületeket, amelyek közül elsőként az Országos Protestáns Árvaház épült fel 1876-ban. Az épületben napjainkban a Magyarországi Evangélikus Egyház Budapesti Kollégiuma található. Ugyanebben az évben jött létre az Országos Kisdedóvó Egyesület Óvónőképző Intézete, ma ez a Pucher József által tervezett neoreneszánsz épület az Erzsébetvárosi Brunszvik Teréz Óvoda, valamint a Nikola Tesla Szerb Tanítási Nyelvű Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium épülete. A területen álló Erzsébet Szegényápoldáról 1878-ban a tér a Szegényház tér nevet kapta.
A tér végül 1932-ben kapta meg a ma ismert Rózsák tere elnevezést. Ez szorosan kötődik a templom névadójához, Szent Erzsébethez. 1931-ben az egyházközösség képviselő-testülete kezdeményezte a tér közepére egy Szent Erzsébetet ábrázoló szobor felállítását. A Damkó József által készített szobrot a szent halálának 700. évfordulóján, 1932-ben állították fel. A szobor posztamensén az egyik dombormű Szent Erzsébet ábrázolja, ahogy átveszi a ferences rend övét, a másik oldalon Erzsébet megitat egy szegényt. A posztamens felirata: „Árpádházi Szent Erzsébet, szegények anyja, védd a legnagyobb szegényt, magyar hazánkat.”
Mivel rohamosan nőtt a római katolikus hívek száma, 1881-re létrejött egy ideiglenes kis templom, melyet elajándékoztak és 1905-től, az Istenszülő Szűz Máriáról elnevezett görög katolikus templomként maradt fenn.
Érdekessége a Rózsák terének, hogy itt áll az egyik, épségben megmaradt „zöld villamosa” – illemhelye – a városnak. Ezek a tetszetős, formájuk és színük alapján beazonosítható és már messziről kiszúrható építmények a II. világháború után terjedtek el.