Az Istenszülő Oltalmáról elnevezett görögkatolikus templom az egykori Szegényház térre épült, amit később Rózsák terére neveztek át. Az épület 1875 és 1880 között Czigler Győző tervei alapján készült. Az egykori plébániatemplom 1904-ben került a görögkatolikus hívekhez, akik ezt követően igyekeztek bizánci jelleget kölcsönözni neki.
Az Istenszülő Oltalma sajátosan bizánci ünnep. Eredete a liturgia történészek szerint a X. századra nyúlik vissza. Szent András püspök és Szent Epifániosz a megpróbáltatásokat szenvedő Konstantinápolyban imádkozott, amikor megpillantották az Istenszülőt, aki szentek társaságában ereszkedett alá az égből. Fejkendőjét oltalom gyanánt a konstantinápolyi nép fölé terítette, s így védelmezte meg a várost.
A templombelső festésére 1932-ben Petrasovszky Emmánuelt és barátját, Takács István festőművészt kérték fel. Az oltárképet, az ikonosztázion két alapképét, valamint az utolsó vacsora ábrázolását Roskovics Ignác készítette.
A templom a II. világháborúban kisebb sérüléseket szenvedett, amelyeket fokozatosan kijavítottak, kivéve a Magyarok Nagyasszonya kép mögött található részt, amely egy fel nem robbant bomba emlékét őrzi.
A templom a fővárosi görögkatolikus hívek egyik legősibb találkozóhelye. Vasárnaponként a zsolozsmák mellett hat liturgiát is végeznek. Ugyanakkor más keleti katolikus közösségek is otthonra találtak itt, a templomban ugyanis arab és ószláv nyelvű szertartásokba is be lehet kapcsolódni.
