Batthyány-Strattmann László Antal János Lajos (1870-1931) magyar főnemes, herceg, a „szegények orvosa”. Korának különös alakja – hercegi rangúként polgári foglalkozást, orvosi hivatást választott.
Batthyány László hatodik gyermekként jött a világra. Gyermekkorára árnyat vetett, hogy édesapja elhagyta családját, és édesanyja, gróf Batthyány Ludovika fiatalon halt meg, amikor László még csak tizenkét éves volt. Kezdetben a Bécsi Egyetemen különféle tárgyakat hallgatott, többek között kémiát, filozófiát és zenetörténetet. Életének e zavaros időszakában egy felületes kapcsolatából leánya született, akiről élete végéig gondoskodott. Végül felfedezte igazi hivatását, és 1896-ban orvostanhallgató lett. Tanulmányait 1900-ban fejezte be. Orvosi tanulmányai időszakában ismerkedett meg gróf Maria Theresia Coreth zu Coredo und Starkenberggel, akit 1898. november 10-én Bécsben feleségül vett – boldog házasságukból tizenkét gyerek született.
Folyamatosan tovább képezte magát, először sebész orvosi, majd szemész orvosi képesítést szerzett. Diplomás orvosként, klinikai sebészeti gyakorlata közben kórházépítésbe kezdett, Köpcsényben nyitotta meg Magyarország első korszerűen felszerelt vidéki kórházát. Receptjeit, a felírt szemüveget a gyógyszerészek és a látszerészek ingyen beváltották, hiszen Batthyány-Strattmann doktor minden hónap végén egy összegben rendezte a számlát. Vagyonának nagy részét a szegények gyógyítására áldozta.
A trianoni békediktátum következtében Köpcsényt (Kittsee) Ausztriához csatolták, ezért a körmendi kastélyába költözött, ennek egyik szárnyában rendezte be új kórházát a szembetegek számára. Rendkívüli kézügyességének köszönhetően kiváló műtőorvos hírében állt. Napi nyolcvan-száz beteget látott el feleségével, aki egyben az asszisztense is volt.
A „szegények hercege” karitatív tevékenységével, a maga eszközeivel igyekezett segíteni a rászorulókon. Élete utolsó évtizedeiben naponta elimádkozta Szűz Mária kis zsolozsmáját, családjával együtt szentmisét hallgatott, este rózsafüzért imádkozott. 1916-ban feleségével, Ödön fiával és sógornőjével belépett a ferences harmadrendbe. Operáció előtt és alatt mindig imádkozott, s gondoskodott betegei lelki gondozásáról is. Több hónapi súlyos, szenvedéssel teli betegség következtében 1931. január 22-én hunyt el. A burgenlandi Németújváron temették el, a Batthyány család kriptájában, az ottani ferences kolostorban.
Batthyány-Strattmann Lászlót 2003. március 23-án Szent II. János Pál pápa avatta boldoggá.