Szentatya!
Különleges megtiszteltetés egyetemünknek – amely bár közel négyszáz éves múltra tekint vissza, ebben az akadémiai évben ünnepli a kommunizmus bukását követő alapításának harmincadik évfordulóját –, miként a jelen lévő többi egyházi és világi felsőoktatási intézménynek is, hogy Krisztus földi helytartója személyes jelenlétével is figyelemre méltatja a kulturális élet képviselőit, az egyetemi oktató és kutató munkát, jelezve ezzel a tudomány fontos szerepét nemcsak a vallási, de a társadalmi életben is.
Katolikus egyetemeinken próbáljuk a Teremtő és Megváltó Istennek a teremtésbe és a kinyilatkoztatásba rejtett eszmei magvait megtalálni és rendszerezni ama holisztikus igazságfogalom alapján, ami a katolikus tudományeszményt jellemzi. Ennek kezdeténél a józan ész áll, majd a pozitív tudományok, a filozófia, a teológia és a misztika. Beteljesülése pedig Isten boldogító színelátása. Minden igazi tudósban van tehát valami az írástudóból, a papból, a prófétából és a misztikusból. Az igaz hit és a valódi tudás tehát született szövetségesei, támaszai egymásnak. De nemcsak érteni vágyunk a tudomány segítségével, hanem helyesen cselekedni is, vagyis emberséges, szolidáris civilizációt, fenntartható kultúrát, környezetet építeni. Csak alázatos szívvel mehetünk fel nemcsak az Úr, de a tudomány hegyére is.
Szentatya! Hogy gyümölcsözően építhessük egyetemünket, művelhessük a tudományt, gazdagíthassuk a kultúrát, kérjük és várjuk az Ön útmutatását, bátorítását!