Az akathisztosz, vagy akathiszt az Istenszülő Szűz Máriát dicsőítő énekelt himnusz, melynek imádkozása sajátos szertartás a keleti egyházban. A hagyomány szerint a 6. században élt Dallamszerző Szent Rómanosz (Rómanosz Melodosz) a himusz szerzője. Az akathisztosz jelentése: nem ülve végzett. Az Istenszülő dicséretét ugyanis mindig állva énekelték hálából, amiért megmentette az ellenség támadásától a császárvárost, Konstantinápolyt. (Ilyen csodákat többször is megtapasztalhattak a város lakói, de talán a 626-os ostrom volt a legjelentősebb, amikor a többszörös túlerőben lévő pogány sereget a keresztény védők visszaverték. Ekkor szerezte Szergiosz, a főváros püspöke a bevezető éneket: „a bátor Hadvezérnek” szóló „győzelmi éneket”, amelyet később kapcsoltak az akathisztoszhoz.)
A dicsőítő szertartást nagyböjt 5. péntek éjjelén végzik, de a szerzetesek naponta imádkozzák. Az idők folyamán Jézus Krisztus, szentek és ünnepek tiszteletére is születtek akathisztoszok, melyek főleg a szláv területeken népszerűek.
A 24 versszakból (12 konták és 12 ikosz) álló himnusz négy részre van osztva, minden egyes rész kezdetén tömjénezik az Istenszülő ikonját. A szertartást vezető pap énekli a kontákot, az ikoszt pedig a hívek.
Az Istenszülő Szűz Mária minden egyes megszólítása Gábriel köszöntését idézi: üdvöz légy!
Elimádkozva ezt az imádságot, megértjük, hogy az Istenszülő mérhetetlen öröme egyben a mi örömünk is, ha azonosulni tudunk az ő hitével, alázatával és engedelmességével. Az akathisztosz az örömhírvétel és a karácsony ünnepén keresztül felidézi a bibliai tanúságot a szent Szűzről, majd az egyház hitét és hozzá való ragaszkodását fejezi ki csodálatos megfogalmazásokban. Az Istenszülő legfőbb támaszunkként jelenik meg, aki a gonosz szellemek számára bukást jelent (6. ikosz), a teremtmények számára viszont megújulást (1. ikosz). Nem vagyunk egyedül tehát a harcban, de amint a császárváros népe kitartó volt és szüntelenül imádkozott a szent Szűzhöz, ráadásul mély hittel és igaz szeretettel, úgy mi is tartsunk ki a készület hátralévő idejében, a böjtben és imában.